Triple Story Sprint – Story 27-29
Triple Story Sprint!
azaz:
Meséld el az egyik történetet 3 különböző embernek!
A feladat:
1. A legutóbb feldogozott és megismert 3db történetből válaszd ki a kedvencedet! Ezt a történetet fogod elmesélni a saját szavaiddal.
2. Keress (Találj) 3 embert, aki hajlandó meghallgatni a történetet!
3. Így készítsd fel a hallgatódat a történetedre:
- Ültesd le és kérd meg arra, hogy hallgassa meg a kiválasztott történetet.
- Közöld vele, hogy ez egy házi feladat, melyben a gyakorlat célja, hogy szokjad az élő megszólalást.
- Egyetlen dolgot vársz tőle: hallgassa végig a sztorit, majd a végén köszönje meg. (Semmiképpen ne kérj “értékelést” vagy javítást, és ne is fogadj el.)
- Tudnia kell, hogy a történet leirata a kezedben lesz, hogy szükség esetén belenézhess.
Egy lehetséges verzió arra, hogy hogyan kérheted meg ismerősöd/barátod:
“Szia! Angolt tanulok és van egy házi feladatom, mely szerint el kell mesélnem az egyik, tananyagban feldogozott jópofa sztorit 3 embernek. A gyakorlat kiírás szerint, egyetlen dolgot kérek csak: hallgasd meg a történetet. Ez kb. 2 percet vesz igénybe. Sokat segítenél a fentiekkel abban, hogy a beszédfélénkségemet legyőzzem és egyre magabiztosabb legyek a megszólalásban.”
4. Nyisd meg a kiválasztott a történetet: legyen előtted, hogy bármikor belepillanthass. A történeteket megtalálod ezen az oldalon, lejjebb.
5. Kezedben a megnyitott történettel, meséld azt el önállóan, de nézz bele a szövegbe, ha szükségét érzed!
6. Zárd ezzel: “Thank you.”
7. A 4-es ponttól ismételd további 2 emberrel.
Hogyan csináld jól?
- élő embernek meséld a történetet
- a szöveget tartsd magad előtt, hogy ha kell, belenézhess. (Még, ha szinte végig olvasnod is kell a történetet, mert annyira leblokkolsz, az is “átmentet” kap. Ebben az esetben engedd el a kényszert és élvezd a hangos olvasást!)
- tisztán kommunikáld a társad felé, hogy mindössze azt várod tőle, hogy érdeklődve meghallgassa a történetet: nem vársz javítást, jobbítást, tanácsot, csak egy mosolygós “thank you”-t a végén.
- a történet mesélése során maradj kontaktban a hallagatóval: neki mesélsz, ezért nézz rá (ill. nézz fel a képernyőből, ha sok időt kell benne töltened). Legyen szemed előtt az a tény, hogy társad jelenléte fog átsegíteni az élő kommunikáció kezdeti lámpalázán.
Hogyan rúgsz öngólt magadnak?
- nem élőben mesélsz (hanem távoli embernek, hang- vagy videókapcsolaton keresztül)
- nincs előtted a történet. Ebben az esetben magadra maradsz, ha elbizonytalanodnál egy ponton, pl. ha kellene egy kulcsszó, hirtelen elveszíted a fonalat, zavarodban kiüresedik a fejed stb.
- nem tisztázod a társaddal, mit vársz tőle: mindössze annyit, hogy érdeklődve hallgasson és végül annyit mondjon: “thank you.”
- elfogadod a társadtól a javítást, a kritikát, a tippeket, vagy még rosszabb, ha te magad kéred a társ véleményét az előadásodról.
“Mennyi idő áll rendelkezésemre?”
A gyakorlat neve: Triple Story Sprint, azaz hármas sztori sprint. Egy történetet 3 embernek kell elmondanod, a lehető legrövidebb idő alatt. Az időszak legyen 1-7 nap. Tehát maximum egy héten belül zárd le ezt a gyakorlatot, de az ennél rövidebb idő jobb.
“Mire számíthatok, ha elvégzem ezeket a gyakorlatokat a megadott helyeken?”
A gyakorlatot élő óráinkon 2003 óta végeztettük tanulóinkkal: egy történet vagy szöveg feldolgozása után 3 tanulónak elmondták, amit olvastak. A tapasztalatunk tehát megalapozott, a gyakorlat jótékony hatása megkérdőjelezhetetlen. Erre számíthatsz …
A legelső történeted első elmesélése küzdelmes lesz. A második mesélés is hasonló, de a harmadik elmondásnál már érezheted, ahogy a könnyedség kezd megjelenni a beszédedben.
A második történeted első elmesélése könnyebben indul, a második és harmadik elmesélés során a könnyedség erősödik. Kezdesz hozzászokni a gyakorlat rutinjához és az élő megszólalás körülményeihez.
A harmadik, esetleg a negyedik történettől kezdődően már rutinnal mész neki a gyakorlatnak. Ez az a pont, amikor a megszólalási félelem már kezd a múlt emlékévé válni.
Folytasd a gyakorlat végzését a tanulói program során és tapasztalni fogod, hogy a nyelv leginkább az élő kommunikációban érzi jól magát. És persze te is, mivel Te meséled a történetet.
“Lehet több történetet mesélni?”
Lehet. De mindig 3 embernek, és kézben a kinyomtatott történettel. A fenti alapelvek mindaddig élnek, amíg Triple Story Sprint gyakorlatot végzel.
“Folytathatom a tanulást a leckéken, míg tart Triple Story Sprint gyakorlat?”
Igen, a tanulásod ne torpanjon meg csak azért, mert van egy élő gyakorlatod. Folytasd a tanulást a videós leckéinken.
“Ki az ideális hallgatóm?”
Valaki, aki valamennyire érti az angolt. Olyan személy legyen, aki megérti a rá kirótt szabályokat és tiszteletben is tartja azokat. Legyen olyan ember, akiben megbízol, aki előtt mersz hibázni, aki empatikusan tud rád figyelni. Ez lehet családtag, barát, munkatárs stb.
NEM elvárás, hogy minden történetet másik 3 személynek mondd el.
Rendben. Készen állsz? It’s Triple Story Sprint time! A történeteket itt, lejjebb találod …
Triple Story Sprint – a történetek (ezekből válassz ki egyet)
The Burglar
Thomas was sitting on his roof, just outside his bedroom window one dark evening. He was doing his favourite thing: looking at the stars and the outlines of his neighbours’ rooftops. When the wind started to blow heavily, he decided he would climb back into the comfort and warmth of his bed.
Not long after he had drifted into a deep sleep, his dreams were disturbed by a great, big, CRASH. Thomas looked out of the window towards the end of the garden where the sound emerged from. Because it was dark, he couldn’t see anything the matter, so he decided to go back to bed.
A short while later, there was a loud banging at his front door.
“Open up!” shouted a very stern policeman.
Thomas launched himself forward, so he was sat upright in bed panicking about whatever the matter was downstairs.
“Open up now!” the policeman repeated, only this time, more aggressively.
Thomas heard a commotion occurring downstairs as his father opened the door. The conversation grew wilder. Although he couldn’t hear distinct words, the muffled chatter was enough for Thomas to know that it was serious. Suddenly, Thomas’ little sister, Lily, burst into Thomas’ room in a hurry.
“Thomas, there’s a burglar in the house!” Lily cried.
“What?!” he replied, anxiously.
Before Lily could explain, their conversation was interrupted by the sound of dogs barking outside. Thomas and Lily peered out of his bedroom window to see two policemen with a dog each, searching the garden with torches.
“I’m in the room now!” Thomas and Lily both shrieked as the booming voice behind them drilled through their ears. The policeman was talking on his radio to the other policemen in the garden.
“How do you know there is a burglar in the house?” Thomas’ father followed him into the room.
“Well,” began the policeman, “your opposite neighbour informed us that they saw someone climbing in through this window from the roof about 45 minutes ago.”
Thomas’ father looked concerned, Lily looked petrified and Thomas, well… Thomas looked rather embarrassed.
The Tattoo
Lisa is 23 years old, and she’s a big fan of tattoos. She’s got over 20 tattoos now. She loves them all a great deal, except for one: her first.
As soon as Lisa had turned 18, she and her friend Emily got their first tattoos; something they had been really looking forward to. There was one problem, however.
Lisa’s father, Darren, was strictly against tattoos. He hated the idea of a scar that a tattooist inflicted onto someone’s body. He made his feelings very clear to Lisa too. Lisa knew that if she was going to get a tattoo, it would need to be small and somewhere easily hidden so that her father wouldn’t know about it.
On the day that Lisa and Emily went to the tattoo parlour, the tattooist presented them with a huge folder full of tattoo designs. As they flicked through, they pointed to the possible designs that would be easy for Lisa to hide. There were animals, emblems, quotes, logos, but the one that she liked best was a little Japanese symbol. It was small, quirky and she loved the meaning of it.
“That one!” Lisa exclaimed in excitement, as she jabbed the page with her finger.
“That would look good on your waist, and your dad would never see it because it would be covered every day with a top,” Emily added.
With that, they both got their tattoos and left the parlour.
About a week later Lisa’s father, Darren, walked through the front door after a golfing trip with Emily’s father. He stormed straight into Lisa’s room.
“Lisa, have you got a tattoo?” Darren sharply accused straight away.
“No!” Lisa’s voice was panicky.
“Don’t you dare lie to me, young lady! Emily’s dad told me that you two had gone to a tattooist together!”
Darren was furious. Firstly, for the tattoo and secondly, for the lie.
“I’m sorry, it’s just that I knew you wouldn’t like it.” Lisa looked very awkward. “I’m sorry for lying, it’s only a small one though near my hip. It’s just a pretty Japanese symbol!”
“What does it even mean?” Darren snapped back.
“It means …” As Lisa began to explain its meaning, she grew even more awkward. “It means ‘Honesty’.”
The Tablecloth
Sue has lived in London with her husband and two children for twenty-two years. She grew up in a village in the north of England with her parents and her mean sister, Kim.
When Sue got married and decided to leave her village, Kim did the first and only kind thing that she had ever done for Sue: she made her a beautiful tablecloth. Sue loved the tablecloth, and for the twenty-two years to come, she dressed her table with the cloth every Sunday lunchtime.
During these years, Kim dropped contact with Sue until one Sunday when there was a ring at Sue’s doorbell.
“Kim! What a wonderful surprise!” Sue exclaimed as she opened the door.
Kim looked down her nose at Sue. “Well, I was in the neighbourhood so I thought I’d drop by.”
“Well, come in, come in!” Sue ushered her inside and called out for her two children.
“Amelia, Callum!”
Two well-dressed teenagers came plodding down the stairs to greet the stranger in their hallway.
“This is your auntie, Kim.”
“Pleased to meet you Kim,” Callum chirped as he stepped forward.
“My name’s Amelia,” said the eldest as she held out her arms to hug Kim.
“Charmed,” Kim bluntly said as she grabbed hold of Amelia’s right hand to shake it firmly.
As it was a Sunday, Sue invited Kim to stay for their Sunday roast dinner, which was laid out on top of a, now rather worn, tablecloth.
Sue had never told the children about the origin of the tablecloth before. While they were waiting for dessert, conversation between the children and Kim was scarce. As the situation was getting awkward, Callum decided to make a witty comment, in hope of a smirk from Kim.
“It’s about time mum threw out this ugly old tablecloth and bought a new one!”
Kim’s eyes rose from her empty plate and met Callum’s eyeline. Amelia saw that it had captured Kim’s attention and joined in.
“Yeah, I’m not too sure this old rag was ever in style!”
Kim’s face reddened, and immediately the children knew they had said something wrong.