Triple Story Sprint – Story 30-32
Triple Story Sprint!
azaz:
Meséld el az egyik történetet 3 különböző embernek!
A feladat:
1. A legutóbb feldogozott és megismert 3db történetből válaszd ki a kedvencedet! Ezt a történetet fogod elmesélni a saját szavaiddal.
2. Keress (Találj) 3 embert, aki hajlandó meghallgatni a történetet!
3. Így készítsd fel a hallgatódat a történetedre:
- Ültesd le és kérd meg arra, hogy hallgassa meg a kiválasztott történetet.
- Közöld vele, hogy ez egy házi feladat, melyben a gyakorlat célja, hogy szokjad az élő megszólalást.
- Egyetlen dolgot vársz tőle: hallgassa végig a sztorit, majd a végén köszönje meg. (Semmiképpen ne kérj “értékelést” vagy javítást, és ne is fogadj el.)
- Tudnia kell, hogy a történet leirata a kezedben lesz, hogy szükség esetén belenézhess.
Egy lehetséges verzió arra, hogy hogyan kérheted meg ismerősöd/barátod:
“Szia! Angolt tanulok és van egy házi feladatom, mely szerint el kell mesélnem az egyik, tananyagban feldogozott jópofa sztorit 3 embernek. A gyakorlat kiírás szerint, egyetlen dolgot kérek csak: hallgasd meg a történetet. Ez kb. 2 percet vesz igénybe. Sokat segítenél a fentiekkel abban, hogy a beszédfélénkségemet legyőzzem és egyre magabiztosabb legyek a megszólalásban.”
4. Nyisd meg a kiválasztott a történetet: legyen előtted, hogy bármikor belepillanthass. A történeteket megtalálod ezen az oldalon, lejjebb.
5. Kezedben a megnyitott történettel, meséld azt el önállóan, de nézz bele a szövegbe, ha szükségét érzed!
6. Zárd ezzel: “Thank you.”
7. A 4-es ponttól ismételd további 2 emberrel.
Hogyan csináld jól?
- élő embernek meséld a történetet
- a szöveget tartsd magad előtt, hogy ha kell, belenézhess. (Még, ha szinte végig olvasnod is kell a történetet, mert annyira leblokkolsz, az is “átmentet” kap. Ebben az esetben engedd el a kényszert és élvezd a hangos olvasást!)
- tisztán kommunikáld a társad felé, hogy mindössze azt várod tőle, hogy érdeklődve meghallgassa a történetet: nem vársz javítást, jobbítást, tanácsot, csak egy mosolygós “thank you”-t a végén.
- a történet mesélése során maradj kontaktban a hallagatóval: neki mesélsz, ezért nézz rá (ill. nézz fel a képernyőből, ha sok időt kell benne töltened). Legyen szemed előtt az a tény, hogy társad jelenléte fog átsegíteni az élő kommunikáció kezdeti lámpalázán.
Hogyan rúgsz öngólt magadnak?
- nem élőben mesélsz (hanem távoli embernek, hang- vagy videókapcsolaton keresztül)
- nincs előtted a történet. Ebben az esetben magadra maradsz, ha elbizonytalanodnál egy ponton, pl. ha kellene egy kulcsszó, hirtelen elveszíted a fonalat, zavarodban kiüresedik a fejed stb.
- nem tisztázod a társaddal, mit vársz tőle: mindössze annyit, hogy érdeklődve hallgasson és végül annyit mondjon: “thank you.”
- elfogadod a társadtól a javítást, a kritikát, a tippeket, vagy még rosszabb, ha te magad kéred a társ véleményét az előadásodról.
“Mennyi idő áll rendelkezésemre?”
A gyakorlat neve: Triple Story Sprint, azaz hármas sztori sprint. Egy történetet 3 embernek kell elmondanod, a lehető legrövidebb idő alatt. Az időszak legyen 1-7 nap. Tehát maximum egy héten belül zárd le ezt a gyakorlatot, de az ennél rövidebb idő jobb.
“Mire számíthatok, ha elvégzem ezeket a gyakorlatokat a megadott helyeken?”
A gyakorlatot élő óráinkon 2003 óta végeztettük tanulóinkkal: egy történet vagy szöveg feldolgozása után 3 tanulónak elmondták, amit olvastak. A tapasztalatunk tehát megalapozott, a gyakorlat jótékony hatása megkérdőjelezhetetlen. Erre számíthatsz …
A legelső történeted első elmesélése küzdelmes lesz. A második mesélés is hasonló, de a harmadik elmondásnál már érezheted, ahogy a könnyedség kezd megjelenni a beszédedben.
A második történeted első elmesélése könnyebben indul, a második és harmadik elmesélés során a könnyedség erősödik. Kezdesz hozzászokni a gyakorlat rutinjához és az élő megszólalás körülményeihez.
A harmadik, esetleg a negyedik történettől kezdődően már rutinnal mész neki a gyakorlatnak. Ez az a pont, amikor a megszólalási félelem már kezd a múlt emlékévé válni.
Folytasd a gyakorlat végzését a tanulói program során és tapasztalni fogod, hogy a nyelv leginkább az élő kommunikációban érzi jól magát. És persze te is, mivel Te meséled a történetet.
“Lehet több történetet mesélni?”
Lehet. De mindig 3 embernek, és kézben a kinyomtatott történettel. A fenti alapelvek mindaddig élnek, amíg Triple Story Sprint gyakorlatot végzel.
“Folytathatom a tanulást a leckéken, míg tart Triple Story Sprint gyakorlat?”
Igen, a tanulásod ne torpanjon meg csak azért, mert van egy élő gyakorlatod. Folytasd a tanulást a videós leckéinken.
“Ki az ideális hallgatóm?”
Valaki, aki valamennyire érti az angolt. Olyan személy legyen, aki megérti a rá kirótt szabályokat és tiszteletben is tartja azokat. Legyen olyan ember, akiben megbízol, aki előtt mersz hibázni, aki empatikusan tud rád figyelni. Ez lehet családtag, barát, munkatárs stb.
NEM elvárás, hogy minden történetet másik 3 személynek mondd el.
Rendben. Készen állsz? It’s Triple Story Sprint time! A történeteket itt, lejjebb találod …
Triple Story Sprint – a történetek (ezekből válassz ki egyet)
The Guitarist
Jason was a rock guitarist in his early twenties. He played the bass guitar in a band. The band were well-loved and always brought in a big crowd. When they landed the biggest concert of their career, everything seemed like it was going according to plan. The audience was massive, the lighting and set were phenomenal, but then they began to play.
The singer sounded amazing, the drummer was rocking, the keyboard player was incredible, but Jason didn’t sound good; in fact, he didn’t sound like anything at all, for no one could hear him.
The song had to continue now that they had started, but Jason looked out at the crowd who looked puzzled as they didn’t understand why he wasn’t playing. His band members were giving him funny looks too as if to say, ‘what are you doing?!’
Jason sharply turned his head to the left wing of the stage, where the sound technicians were. He pointed to his guitar and then to his ear and shook his head. They shrugged back as they didn’t know what the matter was. Everything was pushed up on the mixer board at their end, so they couldn’t get their heads around it.
Jason soon stormed off the stage and over to the technicians.
‘What on earth is going on?” Jason snapped at the technicians.
“We don’t know, everything was working earlier,” one of the men said with a confused tone in his voice.
“Well, clearly you’ve missed something! I’m missing the gig of a lifetime thanks to you, clowns! Sort it out, now!” Jason was livid. His eyes were full of hatred.
He went back onto the stage and began to pretend that he was playing and that everything was fine, just hoping that whatever issue the technicians were having, it would be rectified as soon as possible.
Jason felt embarrassed that he was only pretending to play, and couldn’t bear to look at the audience, so he lowered his eye line to the stage below him. And that is when he saw it. He hadn’t even plugged his guitar into the speaker.
Security system
Mr and Mrs Young lived in a small town. They had three children. The children grew up and moved away to the city, but the parents stayed in the small town. They lived in a small house and were very happy.
Then, Mr Young died. Mrs Young was eighty-five years old. Her children thought she was too old to live alone. One said to her, “Come and live in a house near us.” Another child said, “Come and live with me in my house.”
But, Mrs Young did not want to move. She said, “I like my house and this small town. I am staying here.”
Her children went back to the city. They were worried. Her oldest son called his sister and said, “There are a lot of burglars there now. One could come into her house and take her money and nice things. She could be hurt.”
So, that Sunday, the daughter went to her mother’s house. She saw a key on the ground at the side of the front door. “Mother!” she said. “You should not put your key there. That is a terrible place! Burglars will see it and open the door!”
Mrs Young smiled. “No burglar will get into my house!”
Her daughter said, “But there is a key right next to the front door!”
“Try to open the door with the key,” Mrs Young said and went back inside.
Her daughter tried to open the door with the key. It made a lot of noise but did not open the door. Then, suddenly, her mother was standing next to her with a rolling pin in her hand!
“When I hear the key in the lock, I get this rolling pin and go out through the back door.”
The Meeting
David is the supervisor for a very big company. He has always received a lot of pressure from the managers above him, so he takes his work seriously. His team have always been very good too, except for three people.
Christina, Simon and Callum’s punctuality was awful. They were late, loud and lazy; however, they were very good at their jobs when they did their work. This is why David allowed them to keep their positions on his team. Over time though, David’s bosses grew more demanding for better results from his team, so David knew what he needed to do.
He called a meeting with all his workers one day before they started work and laid down some new rules.
“Although the work you all provide is good, it could be better. People are taking advantage of me and assuming that their work schedule is more flexible than it is. It is not all of you, but the next time someone is late twice in one week, they will be asked to leave and not come back; no matter how well they do their job.” David’s voice was assertive. He scanned his workers’ worried-looking faces and just hoped that he was firm enough with them. Simon and Callum both exchanged a rather nervous glance.
The next week, things were different. There was less talking, good punctuality and positive feedback from David’s bosses. Everyone was pulling their weight except for one. Christina still arrived at work late, she was still trying to talk to people and was still taking longer than allowed during her lunch breaks.
David took her aside at the end of the week.
“Look, enough is enough Christina. I can’t keep allowing this behaviour to continue. You’re fired. Pack up and leave immediately. You’ve been warned.” David’s face was saddened, but he knew it was the right decision. Christina, however, looked very confused.
“I’ll do better I promise. Just give me a second chance,” she pleaded.
“This was your second chance. I told you in the meeting before work on Friday that this would happen …”
“But David,” Christina interrupted. “I wasn’t in that meeting. I was late on Friday.”