Triple Story Sprint – Story 36-38
Triple Story Sprint!
azaz:
Meséld el az egyik történetet 3 különböző embernek!
A feladat:
1. A legutóbb feldogozott és megismert 3db történetből válaszd ki a kedvencedet! Ezt a történetet fogod elmesélni a saját szavaiddal.
2. Keress (Találj) 3 embert, aki hajlandó meghallgatni a történetet!
3. Így készítsd fel a hallgatódat a történetedre:
- Ültesd le és kérd meg arra, hogy hallgassa meg a kiválasztott történetet.
- Közöld vele, hogy ez egy házi feladat, melyben a gyakorlat célja, hogy szokjad az élő megszólalást.
- Egyetlen dolgot vársz tőle: hallgassa végig a sztorit, majd a végén köszönje meg. (Semmiképpen ne kérj “értékelést” vagy javítást, és ne is fogadj el.)
- Tudnia kell, hogy a történet leirata a kezedben lesz, hogy szükség esetén belenézhess.
Egy lehetséges verzió arra, hogy hogyan kérheted meg ismerősöd/barátod:
“Szia! Angolt tanulok és van egy házi feladatom, mely szerint el kell mesélnem az egyik, tananyagban feldogozott jópofa sztorit 3 embernek. A gyakorlat kiírás szerint, egyetlen dolgot kérek csak: hallgasd meg a történetet. Ez kb. 2 percet vesz igénybe. Sokat segítenél a fentiekkel abban, hogy a beszédfélénkségemet legyőzzem és egyre magabiztosabb legyek a megszólalásban.”
4. Nyisd meg a kiválasztott a történetet: legyen előtted, hogy bármikor belepillanthass. A történeteket megtalálod ezen az oldalon, lejjebb.
5. Kezedben a megnyitott történettel, meséld azt el önállóan, de nézz bele a szövegbe, ha szükségét érzed!
6. Zárd ezzel: “Thank you.”
7. A 4-es ponttól ismételd további 2 emberrel.
Hogyan csináld jól?
- élő embernek meséld a történetet
- a szöveget tartsd magad előtt, hogy ha kell, belenézhess. (Még, ha szinte végig olvasnod is kell a történetet, mert annyira leblokkolsz, az is “átmentet” kap. Ebben az esetben engedd el a kényszert és élvezd a hangos olvasást!)
- tisztán kommunikáld a társad felé, hogy mindössze azt várod tőle, hogy érdeklődve meghallgassa a történetet: nem vársz javítást, jobbítást, tanácsot, csak egy mosolygós “thank you”-t a végén.
- a történet mesélése során maradj kontaktban a hallagatóval: neki mesélsz, ezért nézz rá (ill. nézz fel a képernyőből, ha sok időt kell benne töltened). Legyen szemed előtt az a tény, hogy társad jelenléte fog átsegíteni az élő kommunikáció kezdeti lámpalázán.
Hogyan rúgsz öngólt magadnak?
- nem élőben mesélsz (hanem távoli embernek, hang- vagy videókapcsolaton keresztül)
- nincs előtted a történet. Ebben az esetben magadra maradsz, ha elbizonytalanodnál egy ponton, pl. ha kellene egy kulcsszó, hirtelen elveszíted a fonalat, zavarodban kiüresedik a fejed stb.
- nem tisztázod a társaddal, mit vársz tőle: mindössze annyit, hogy érdeklődve hallgasson és végül annyit mondjon: “thank you.”
- elfogadod a társadtól a javítást, a kritikát, a tippeket, vagy még rosszabb, ha te magad kéred a társ véleményét az előadásodról.
“Mennyi idő áll rendelkezésemre?”
A gyakorlat neve: Triple Story Sprint, azaz hármas sztori sprint. Egy történetet 3 embernek kell elmondanod, a lehető legrövidebb idő alatt. Az időszak legyen 1-7 nap. Tehát maximum egy héten belül zárd le ezt a gyakorlatot, de az ennél rövidebb idő jobb.
“Mire számíthatok, ha elvégzem ezeket a gyakorlatokat a megadott helyeken?”
A gyakorlatot élő óráinkon 2003 óta végeztettük tanulóinkkal: egy történet vagy szöveg feldolgozása után 3 tanulónak elmondták, amit olvastak. A tapasztalatunk tehát megalapozott, a gyakorlat jótékony hatása megkérdőjelezhetetlen. Erre számíthatsz …
A legelső történeted első elmesélése küzdelmes lesz. A második mesélés is hasonló, de a harmadik elmondásnál már érezheted, ahogy a könnyedség kezd megjelenni a beszédedben.
A második történeted első elmesélése könnyebben indul, a második és harmadik elmesélés során a könnyedség erősödik. Kezdesz hozzászokni a gyakorlat rutinjához és az élő megszólalás körülményeihez.
A harmadik, esetleg a negyedik történettől kezdődően már rutinnal mész neki a gyakorlatnak. Ez az a pont, amikor a megszólalási félelem már kezd a múlt emlékévé válni.
Folytasd a gyakorlat végzését a tanulói program során és tapasztalni fogod, hogy a nyelv leginkább az élő kommunikációban érzi jól magát. És persze te is, mivel Te meséled a történetet.
“Lehet több történetet mesélni?”
Lehet. De mindig 3 embernek, és kézben a kinyomtatott történettel. A fenti alapelvek mindaddig élnek, amíg Triple Story Sprint gyakorlatot végzel.
“Folytathatom a tanulást a leckéken, míg tart Triple Story Sprint gyakorlat?”
Igen, a tanulásod ne torpanjon meg csak azért, mert van egy élő gyakorlatod. Folytasd a tanulást a videós leckéinken.
“Ki az ideális hallgatóm?”
Valaki, aki valamennyire érti az angolt. Olyan személy legyen, aki megérti a rá kirótt szabályokat és tiszteletben is tartja azokat. Legyen olyan ember, akiben megbízol, aki előtt mersz hibázni, aki empatikusan tud rád figyelni. Ez lehet családtag, barát, munkatárs stb.
NEM elvárás, hogy minden történetet másik 3 személynek mondd el.
Rendben. Készen állsz? It’s Triple Story Sprint time! A történeteket itt, lejjebb találod …
Triple Story Sprint – a történetek (ezekből válassz ki egyet)
The Candles
Kathy and Andrew were planning a big party for their daughter’s birthday but couldn’t decide on a single thing. The day had come and still nothing was sorted.
“Red!”
“No, it’s yellow’!” Andrew shot back as they were standing in a party shop looking at balloons.
“Andrew, I know what my daughter’s favourite colour is!” Kathy said.
“Oh, and I don’t?”
“Trust me, Andrew. We are getting red balloons,” she said as she took some balloons off the rack.
“Andrew, can I trust you to get candles, a card and some snacks while I get the photos developed to put on the walls?” Kathy had a serious look on her face.
“Yes!” Andrew said like a schoolboy.
A short while later, they met at the car and drove home to get the house ready for the party.
Kathy took the bag of party items and laid them on the table. There were the red balloons, two candles – one shaped like a 1, and one shaped like a 3 -, a birthday card with Darth Vader’s face on it and some crisps and nuts as snacks. Kathy looked thoroughly unimpressed.
“Andrew, what is the matter with you! She’s going to be 14, not 13, she’s allergic to nuts, and she doesn’t like Star Wars! She likes make-up and glitter and girly things! You’re a terrible dad; how can you not know anything about your own daughter!”
As the night went on, Andrew only came in when it was time for the cake. He took it over to his daughter, Elanor, while singing “Happy Birthday to You”.
“Andrew, what are you doing?!” Kathy bellowed. Andrew said nothing; he just looked confused.
“It’s my birthday, dad… wrong daughter,” said Elanor’s sister, Rachel, from the other side of the room rather glumly.
Andrew turned to Elanor in excitement.
“Oh! I knew it! I knew your favourite colour was yellow, that you loved nuts and Star Wars, and will be 13 on your next birthday! I’m not a bad dad after all!”
He got up to leave but then turned to Rachel. “Oh, and happy birthday, by the way.”
The Chef
Emilio is a chef, famous for his exquisite flavours. He works closely with his sous-chef, Theresa, in order to create delicious, new flavours in traditional French cuisine. He has won several awards, so people travel from far and wide to try his food. However, Emilio is not like other chefs.
Five years ago, Emilio was diagnosed with laryngeal cancer. This means he had dangerous tumours in his throat. Thankfully, the treatment and surgery to remove the cancer were successful and didn’t result in the loss of his voice. Unfortunately, however, the radiation therapy was so aggressive that he lost the function of his taste buds. This, to Emilio, was even worse than losing the ability to speak. How could he work without his taste buds? He was renowned for the unique tastes of his food.
One night he had a nightmare that he had to pass his restaurant over to his newly employed sous-chef, but when he woke up, he wasn’t saddened by his dream. Actually, he was inspired. For two weeks, he was teaching Theresa everything that he knew about dough, sauces, herbs and spices, cheese, wine, pasta, and what flavours go nicely with others. It was intensive, and Theresa was exhausted, but by the end of this culinary crash course, she shared the same knowledge as the great Emilio Richelieu.
They both worked hard to come up with a system for Theresa to explain the flavours that she could taste to Emilio, and for him to tell her how to enhance or correct the flavours. Even though Emilio lost the ability to taste, he was able to keep his restaurant after all. The restaurant became increasingly popular for news stories due to the fact that the Head Chef couldn’t even taste the food he was creating.
“Mr Richelieu, how do you continue to produce amazing food without the ability to taste?” asked a news reporter.
“Well,” he began, closing in on the microphone, “I taught my sous-chef everything I knew about food. So, I tell her what I want meals to taste like, and because she knows how I would cook the meal, we are able to create new, delicious meals together and keep this beautiful restaurant open.”
The Wedding Guest
Janet and Paul had been planning their wedding for two years. Janet had devoted all of her spare time to make sure that everything went perfectly. The cake, the flowers, the bridesmaids’ dresses and the best man’s tie all matched the colour scheme.
When the day came, everything ran just as Janet had hoped. The guests cried in the vows, the band were faultless, and it was time to go to the venue of the wedding reception.
They had two cocktails prepared for each of the guests who were invited to the meal, and some canapés were offered out on silver platters by the smartest looking waiters Janet and Paul had ever seen.
There was one thing, however, that wasn’t foreseen when Janet was planning the wedding: Timmy. Timmy was one of Paul’s old friends who he hadn’t seen in a long time. He was invited to the ceremony; however, he wasn’t invited to the wedding reception. Regardless, he showed up.
Politely, Janet approached him, “Timmy, it’s really nice to see you; unfortunately, you aren’t on the seating plan for the meal.”
“Oh, that’s ok, I’ll find somewhere to sit,” he calmly responded.
“But there aren’t enough chairs laid out for you!” Janet started to raise her voice.
“This will solve that,” Timmy said as he shuffled an ugly chair tightly between two delicate wooden chairs at one of the beautifully decorated tables.
Hopelessly, Janet turned away and looked for Paul to help her out. “You talk to him, Paul. He’s your friend!”
At that moment, the bell rang to call people to be seated.
“Ask the best man to do it, that’s what he’s for!” Paul replied lazily and walked up to his seat at the top table while Janet went to find the best man.
When she came back with the best man, her face was full of rage as she saw Timmy had sat in her chair at the top table.
“It’s OK, Janet, I’ve found a seat up here, next to Paul!” Timmy said with bright eyes.