Triple Story Sprint – Story 64-66
Triple Story Sprint!
azaz:
Meséld el az egyik történetet 3 különböző embernek!
A feladat:
1. A legutóbb feldogozott és megismert 3db történetből válaszd ki a kedvencedet! Ezt a történetet fogod elmesélni a saját szavaiddal.
2. Keress (Találj) 3 embert, aki hajlandó meghallgatni a történetet!
3. Így készítsd fel a hallgatódat a történetedre:
- Ültesd le és kérd meg arra, hogy hallgassa meg a kiválasztott történetet.
- Közöld vele, hogy ez egy házi feladat, melyben a gyakorlat célja, hogy szokjad az élő megszólalást.
- Egyetlen dolgot vársz tőle: hallgassa végig a sztorit, majd a végén köszönje meg. (Semmiképpen ne kérj “értékelést” vagy javítást, és ne is fogadj el.)
- Tudnia kell, hogy a történet leirata a kezedben lesz, hogy szükség esetén belenézhess.
Egy lehetséges verzió arra, hogy hogyan kérheted meg ismerősöd/barátod:
“Szia! Angolt tanulok és van egy házi feladatom, mely szerint el kell mesélnem az egyik, tananyagban feldogozott jópofa sztorit 3 embernek. A gyakorlat kiírás szerint, egyetlen dolgot kérek csak: hallgasd meg a történetet. Ez kb. 2 percet vesz igénybe. Sokat segítenél a fentiekkel abban, hogy a beszédfélénkségemet legyőzzem és egyre magabiztosabb legyek a megszólalásban.”
4. Nyisd meg a kiválasztott a történetet: legyen előtted, hogy bármikor belepillanthass. A történeteket megtalálod ezen az oldalon, lejjebb.
5. Kezedben a megnyitott történettel, meséld azt el önállóan, de nézz bele a szövegbe, ha szükségét érzed!
6. Zárd ezzel: “Thank you.”
7. A 4-es ponttól ismételd további 2 emberrel.
Hogyan csináld jól?
- élő embernek meséld a történetet
- a szöveget tartsd magad előtt, hogy ha kell, belenézhess. (Még, ha szinte végig olvasnod is kell a történetet, mert annyira leblokkolsz, az is “átmentet” kap. Ebben az esetben engedd el a kényszert és élvezd a hangos olvasást!)
- tisztán kommunikáld a társad felé, hogy mindössze azt várod tőle, hogy érdeklődve meghallgassa a történetet: nem vársz javítást, jobbítást, tanácsot, csak egy mosolygós “thank you”-t a végén.
- a történet mesélése során maradj kontaktban a hallagatóval: neki mesélsz, ezért nézz rá (ill. nézz fel a képernyőből, ha sok időt kell benne töltened). Legyen szemed előtt az a tény, hogy társad jelenléte fog átsegíteni az élő kommunikáció kezdeti lámpalázán.
Hogyan rúgsz öngólt magadnak?
- nem élőben mesélsz (hanem távoli embernek, hang- vagy videókapcsolaton keresztül)
- nincs előtted a történet. Ebben az esetben magadra maradsz, ha elbizonytalanodnál egy ponton, pl. ha kellene egy kulcsszó, hirtelen elveszíted a fonalat, zavarodban kiüresedik a fejed stb.
- nem tisztázod a társaddal, mit vársz tőle: mindössze annyit, hogy érdeklődve hallgasson és végül annyit mondjon: “thank you.”
- elfogadod a társadtól a javítást, a kritikát, a tippeket, vagy még rosszabb, ha te magad kéred a társ véleményét az előadásodról.
“Mennyi idő áll rendelkezésemre?”
A gyakorlat neve: Triple Story Sprint, azaz hármas sztori sprint. Egy történetet 3 embernek kell elmondanod, a lehető legrövidebb idő alatt. Az időszak legyen 1-7 nap. Tehát maximum egy héten belül zárd le ezt a gyakorlatot, de az ennél rövidebb idő jobb.
“Mire számíthatok, ha elvégzem ezeket a gyakorlatokat a megadott helyeken?”
A gyakorlatot élő óráinkon 2003 óta végeztettük tanulóinkkal: egy történet vagy szöveg feldolgozása után 3 tanulónak elmondták, amit olvastak. A tapasztalatunk tehát megalapozott, a gyakorlat jótékony hatása megkérdőjelezhetetlen. Erre számíthatsz …
A legelső történeted első elmesélése küzdelmes lesz. A második mesélés is hasonló, de a harmadik elmondásnál már érezheted, ahogy a könnyedség kezd megjelenni a beszédedben.
A második történeted első elmesélése könnyebben indul, a második és harmadik elmesélés során a könnyedség erősödik. Kezdesz hozzászokni a gyakorlat rutinjához és az élő megszólalás körülményeihez.
A harmadik, esetleg a negyedik történettől kezdődően már rutinnal mész neki a gyakorlatnak. Ez az a pont, amikor a megszólalási félelem már kezd a múlt emlékévé válni.
Folytasd a gyakorlat végzését a tanulói program során és tapasztalni fogod, hogy a nyelv leginkább az élő kommunikációban érzi jól magát. És persze te is, mivel Te meséled a történetet.
“Lehet több történetet mesélni?”
Lehet. De mindig 3 embernek, és kézben a kinyomtatott történettel. A fenti alapelvek mindaddig élnek, amíg Triple Story Sprint gyakorlatot végzel.
“Folytathatom a tanulást a leckéken, míg tart Triple Story Sprint gyakorlat?”
Igen, a tanulásod ne torpanjon meg csak azért, mert van egy élő gyakorlatod. Folytasd a tanulást a videós leckéinken.
“Ki az ideális hallgatóm?”
Valaki, aki valamennyire érti az angolt. Olyan személy legyen, aki megérti a rá kirótt szabályokat és tiszteletben is tartja azokat. Legyen olyan ember, akiben megbízol, aki előtt mersz hibázni, aki empatikusan tud rád figyelni. Ez lehet családtag, barát, munkatárs stb.
NEM elvárás, hogy minden történetet másik 3 személynek mondd el.
Rendben. Készen állsz? It’s Triple Story Sprint time! A történeteket itt, lejjebb találod …
Triple Story Sprint – a történetek (ezekből válassz ki egyet)
The Lost Jumper
“Mum!” Kelly shouted up the stairs.
“What do you want Kelly? I’m on the toilet!” she called back downstairs to her.
Kelly was furious because she couldn’t find her favourite jumper, which she had only just purchased two days before.
“Sophie has taken my jumper, that’s what!”
“What’s wrong with her wearing your jumper? She won’t damage it,” her mum asked Kelly who was now standing outside the bathroom door.
“That’s not the point! It’s my favourite jumper, and she didn’t even ask to wear it. I wanted to wear it today. It’s very smart and perfectly matches my outfit!” Kelly stormily said.
“Well, you, girls, need to learn to share then. Go into my cupboard and choose one of my jumpers to wear if you don’t have any others.”
Kelly ignored her mum and rushed to her bedroom. She threw open her wardrobe doors and pulled out her clothes item by item.
“This won’t do…that is ugly…this one doesn’t even fit me,” she was thinking to herself as she held each individual item.
Then she stopped in her tracks. She slowly turned around with a glare in her eye. She could see Sophie’s bedroom door and suddenly had an idea. Kelly thought that if Sophie was wearing her jumper, then she could wear one of Sophie’s.
She opened Sophie’s wardrobe and dug through her clothes until she found Sophie’s favourite, most expensive dress. It was fairly casual but beautiful, and Kelly proudly left the house wearing it.
As soon as the door had slammed shut, Kelly’s mother stepped out of the bathroom with a sigh of relief. She walked down the stairs into the kitchen to make some lunch. As she passed a mirror in the hallway, she admired herself and thought, “Hmm. Kelly’s jumper fits me perfectly!’
A Name to Remember
Nick works as a gardener for a small company in Yorkshire. Everyone knows each other well, but this hasn’t always been the case. Seven years ago, Nick had one of the worst days he had ever had. His parents had just recently died in a violent car accident. It was his first day at work, and he was still distraught. In an effort to cheer him up, his boss came over with a fresh coffee.
“Here you are Mike. I’m so sorry this has happened. Why don’t you take the rest of the day off?” he said sympathetically. A red mist filled Nick’s eyes. He had had enough.
“It’s Nick! Nick! You’ve known me for two years and still can’t get my name right.”
“Oh, I’m sorry. Listen, I know you’re upset, but you don’t need to take it out on me, Mick,” his boss replied.
“My name is Nick!” he boomed as he stormed off.
That evening Nick drove over to his boss’s house to get revenge on him for two years of forgetting his name. He pulled out a shovel and began digging holes in his boss’s perfect-looking lawn.
“This will teach him,” he thought to himself as soil flung all around him.
Suddenly, the police turned up at the house and Nick’s boss was staring down at him from his bedroom window. Because nothing had been stolen, the police fined Nick and let him go. Nick’s boss also forgave him because of the difficult day he was having. Nick continued to work for his boss but avoided him as much as possible, and they both soon forgot about the incident.
A month later, however, Nick’s boss woke up and opened his curtains. Suddenly, he had a flashback to Nick tearing up his garden because now as he looked down at his lawn, he saw newly bloomed flowers which spelt out: It’s NICK!
A Shoplifter’s Decision
Dan looked up and down the shelves of the local convenience store anticipating what he could get away with shoplifting. He had been shoplifting for five years and targeted this shop most weeks.
As he slipped a bottle of wine inside his coat, he noticed something strange. There was a man waiting at the counter to be served, but he had no items to buy in his hands. Instead, he had one hand firmly in his jacket pocket, and the other hand was furiously trembling as he wiped sweat from his forehead. Dan knew immediately that he was armed with a gun and was attempting to rob the shop tills, so he quietly stepped into the back room where the owner of the shop was stacking boxes.
“There’s a man with a gun in there. You need to call the police!” he urgently whispered.
The owner panicked a little but took Dan’s advice, and within minutes, the police arrived and arrested the armed man.
“Thank you so much! I could have lost all my money and possibly my life if it weren’t for you,” the owner sighed with relief.
“Don’t worry about it, honestly.”
Dan felt rather guilty. He suddenly understood how important this shop was to the man and felt bad that he had secretly been stealing from him for years.
“Please, let me show my appreciation to you,” the owner pleaded. “I’ll give you 60% off of everything you ever get from my store.”
Dan thought about this generous offer. He was currently getting items for free since he was stealing them, so was this discount really of much impact? He could see that the man had tears in his eyes and remembered again how much worth the shop had to the owner. In the end, Dan agreed to the discount and never stole again.