Triple Story Sprint – Story 46-48
Triple Story Sprint!
azaz:
Meséld el az egyik történetet 3 különböző embernek!
A feladat:
1. A legutóbb feldogozott és megismert 3db történetből válaszd ki a kedvencedet! Ezt a történetet fogod elmesélni a saját szavaiddal.
2. Keress (Találj) 3 embert, aki hajlandó meghallgatni a történetet!
3. Így készítsd fel a hallgatódat a történetedre:
- Ültesd le és kérd meg arra, hogy hallgassa meg a kiválasztott történetet.
- Közöld vele, hogy ez egy házi feladat, melyben a gyakorlat célja, hogy szokjad az élő megszólalást.
- Egyetlen dolgot vársz tőle: hallgassa végig a sztorit, majd a végén köszönje meg. (Semmiképpen ne kérj “értékelést” vagy javítást, és ne is fogadj el.)
- Tudnia kell, hogy a történet leirata a kezedben lesz, hogy szükség esetén belenézhess.
Egy lehetséges verzió arra, hogy hogyan kérheted meg ismerősöd/barátod:
“Szia! Angolt tanulok és van egy házi feladatom, mely szerint el kell mesélnem az egyik, tananyagban feldogozott jópofa sztorit 3 embernek. A gyakorlat kiírás szerint, egyetlen dolgot kérek csak: hallgasd meg a történetet. Ez kb. 2 percet vesz igénybe. Sokat segítenél a fentiekkel abban, hogy a beszédfélénkségemet legyőzzem és egyre magabiztosabb legyek a megszólalásban.”
4. Nyisd meg a kiválasztott a történetet: legyen előtted, hogy bármikor belepillanthass. A történeteket megtalálod ezen az oldalon, lejjebb.
5. Kezedben a megnyitott történettel, meséld azt el önállóan, de nézz bele a szövegbe, ha szükségét érzed!
6. Zárd ezzel: “Thank you.”
7. A 4-es ponttól ismételd további 2 emberrel.
Hogyan csináld jól?
- élő embernek meséld a történetet
- a szöveget tartsd magad előtt, hogy ha kell, belenézhess. (Még, ha szinte végig olvasnod is kell a történetet, mert annyira leblokkolsz, az is “átmentet” kap. Ebben az esetben engedd el a kényszert és élvezd a hangos olvasást!)
- tisztán kommunikáld a társad felé, hogy mindössze azt várod tőle, hogy érdeklődve meghallgassa a történetet: nem vársz javítást, jobbítást, tanácsot, csak egy mosolygós “thank you”-t a végén.
- a történet mesélése során maradj kontaktban a hallagatóval: neki mesélsz, ezért nézz rá (ill. nézz fel a képernyőből, ha sok időt kell benne töltened). Legyen szemed előtt az a tény, hogy társad jelenléte fog átsegíteni az élő kommunikáció kezdeti lámpalázán.
Hogyan rúgsz öngólt magadnak?
- nem élőben mesélsz (hanem távoli embernek, hang- vagy videókapcsolaton keresztül)
- nincs előtted a történet. Ebben az esetben magadra maradsz, ha elbizonytalanodnál egy ponton, pl. ha kellene egy kulcsszó, hirtelen elveszíted a fonalat, zavarodban kiüresedik a fejed stb.
- nem tisztázod a társaddal, mit vársz tőle: mindössze annyit, hogy érdeklődve hallgasson és végül annyit mondjon: “thank you.”
- elfogadod a társadtól a javítást, a kritikát, a tippeket, vagy még rosszabb, ha te magad kéred a társ véleményét az előadásodról.
“Mennyi idő áll rendelkezésemre?”
A gyakorlat neve: Triple Story Sprint, azaz hármas sztori sprint. Egy történetet 3 embernek kell elmondanod, a lehető legrövidebb idő alatt. Az időszak legyen 1-7 nap. Tehát maximum egy héten belül zárd le ezt a gyakorlatot, de az ennél rövidebb idő jobb.
“Mire számíthatok, ha elvégzem ezeket a gyakorlatokat a megadott helyeken?”
A gyakorlatot élő óráinkon 2003 óta végeztettük tanulóinkkal: egy történet vagy szöveg feldolgozása után 3 tanulónak elmondták, amit olvastak. A tapasztalatunk tehát megalapozott, a gyakorlat jótékony hatása megkérdőjelezhetetlen. Erre számíthatsz …
A legelső történeted első elmesélése küzdelmes lesz. A második mesélés is hasonló, de a harmadik elmondásnál már érezheted, ahogy a könnyedség kezd megjelenni a beszédedben.
A második történeted első elmesélése könnyebben indul, a második és harmadik elmesélés során a könnyedség erősödik. Kezdesz hozzászokni a gyakorlat rutinjához és az élő megszólalás körülményeihez.
A harmadik, esetleg a negyedik történettől kezdődően már rutinnal mész neki a gyakorlatnak. Ez az a pont, amikor a megszólalási félelem már kezd a múlt emlékévé válni.
Folytasd a gyakorlat végzését a tanulói program során és tapasztalni fogod, hogy a nyelv leginkább az élő kommunikációban érzi jól magát. És persze te is, mivel Te meséled a történetet.
“Lehet több történetet mesélni?”
Lehet. De mindig 3 embernek, és kézben a kinyomtatott történettel. A fenti alapelvek mindaddig élnek, amíg Triple Story Sprint gyakorlatot végzel.
“Folytathatom a tanulást a leckéken, míg tart Triple Story Sprint gyakorlat?”
Igen, a tanulásod ne torpanjon meg csak azért, mert van egy élő gyakorlatod. Folytasd a tanulást a videós leckéinken.
“Ki az ideális hallgatóm?”
Valaki, aki valamennyire érti az angolt. Olyan személy legyen, aki megérti a rá kirótt szabályokat és tiszteletben is tartja azokat. Legyen olyan ember, akiben megbízol, aki előtt mersz hibázni, aki empatikusan tud rád figyelni. Ez lehet családtag, barát, munkatárs stb.
NEM elvárás, hogy minden történetet másik 3 személynek mondd el.
Rendben. Készen állsz? It’s Triple Story Sprint time! A történeteket itt, lejjebb találod …
Triple Story Sprint – a történetek (ezekből válassz ki egyet)
The Barbecue
Sally was torn. Her best friend, Jane, was having a barbecue for her 25th birthday; however, she had already promised that she would go out with her other friend, Emma, on that same day. Emma wanted to go out to a club, which wasn’t really the sort of thing that Sally enjoyed. Reluctantly, Sally turned down the invitation to Jane’s barbecue because she had already promised to go out with Emma. For the whole week leading up to the barbecue, Sally felt so upset and also jealous that she couldn’t attend.
On the day that Sally was supposed to be going out clubbing with Emma and Emma’s friends, she couldn’t bare it anymore. She wanted so badly to be at the barbecue instead.
“I’m so sorry, but I’m not feeling at all well, I don’t think I’ll make it out tonight!” Sally whispered down the phone to Emma, faking a cough here and there. Sally felt bad for lying to her friend, but she really didn’t want to go clubbing.
“Oh, not to worry. Get some rest, and we can always go out again when you’re better.”
Sally rolled her eyes but agreed and hung up the phone. She eagerly rushed to her wardrobe in search for something to wear for Jane’s barbecue. She found a lovely white summer dress covered in embroidery stitched flowers. She did her make-up to match the flower’s petals, so she applied deep red and fierce orange. Her sandals completed the outfit, perfect for the warm afternoon ahead.
Sally left for the shops to pick up some things for the barbecue. She walked over to the till and lifted her basket up onto the counter.
“Sally?”
She froze as she looked into the cashier’s face.
“Oh, hello Emma! I completely forgot you worked here!” Sally’s face went bright red.
“I thought you were ill?” Emma said without patience.
“Yes, I am, I just thought I should get some fluids and food in my body to make me feel better, you know.”
“What, wine and ice cream?” Emma snapped back. “You’re not sick at all.”
The Bridesmaid
Jennifer was the maid of honour for her sister’s wedding. She wore a light blue dress, which had a wide neckline, short sleeves and a long bow that ran down the back of the dress, almost reaching the floor. The bride and her bridesmaids had got to the church before the guests and groom arrived to take photos with the photographer. The photos came out looking very classy, and Jennifer was relieved that there would at least be some photos of their hair and makeup looking fresh.
They were waiting in a room at the back of the church until everyone had arrived and taken their seats. The girls all bundled into the toilets to touch up their makeup and replace any stray strands of hair. Due to the capacity of the bridesmaids trying to crowd around the mirrors, Jennifer did her make up sitting on one of the toilets.
They all exited and made their way to the back of the church ready to enter before the bride. Every single one of them looked gorgeous. There were six bridesmaids including Jennifer, and being the maid of honour, she was the last to walk down the aisle, just before the bride herself. The guests all sighed in awe at the radiance of the girls.
“Oh, don’t they look beautiful,” one lady whispered.
“The dresses are lovely,” said another towards the front.
The comment that Jennifer could never forget however was, “oh dear.”
That comment started at the back and slowly echoed down through each of the guests as she neared the front. She knew something was the matter but had no idea what.
“Why does everybody look pitiful towards me? What on earth could be so wrong with the way I look?” she thought over and over.
And then she sat down, at which point there was a loud squelch. It all suddenly made sense to her. When she had sat on the toilet to do her makeup, her beautiful long bow had gone down the toilet and had completely soaked the back of her dress!
The Collector
Old Francis has been collecting butterflies for years. To him, there is nothing more peaceful than exploring new lands and seeking out new species of butterflies that he’s not yet discovered. His collection is worth thousands and thousands of pounds. Well,… was worth thousands and thousands of pounds.
Four years ago, Francis’ granddaughter was on an expedition to a wildlife park. She and her classmates learnt all about endangered animals and species of insects that were going extinct. She was fascinated. The most beautiful thing she saw, however, was the Butterfly Conservatory. There were so many kinds of butterflies and moths, with so many colours and shapes all over their wings. They were flying around her as she was slowly walking through the Conservatory.
Upon hearing how much she had come to love butterflies, Francis invited his granddaughter over to his home where he had multiple glass jars full of the rarest species of butterflies that he had collected over the years. She was speechless.
Francis was about to tell her the stories of how he found them, when his phone suddenly rang.
“One minute, poppet,” he said as he answered the phone and walked out of the room.
His granddaughter stood in amazement.
“How could Granddad never have told me about all the rare species that he has in jars here. They’re all so beautiful,” she thought over and over until he came back in.
When Francis came back in, however, the room was not as he left it. There was a draft due to an open window where his granddaughter was standing, holding all the (now empty) jars.
“What have you done?!” he bellowed across the room. “They took me years to collect!”
“It’s ok Grandad,” she began. “When I went to the Butterfly Conservatory, they were all so happy when they were flying around. Also, the tour guides there told us about endangered species and how we should prevent them from going extinct. At least they aren’t all cooped up in these dusty old jars anymore!”